3D születésnapi képeslap

Az egyik dédinknek most lesz a 81. születésnapja és a kislányom belekontárkodásával ezt a 3D-s képeslapot készítettem neki addig is, amíg személyesen nem találkozunk. Nagyon egyszerűen elkészíthető a leírás alapján. Az alapja pedig nyomtatható, úgyhogy megrajzolni sem kellett. Kicsit idő szűkében készült, valószínűleg lehetett volna még szebben és kreatívabban is díszíteni, bár szerintem sima fehérben is szép. És akkor lássuk a belsejét (bár a csillámok nem igazán érvényesülnek a fotón):

A sablont pedig itt találjátok.

szirnyiki (orosz túrófánk)

Hozzávalók:

50 dkg tehéntúró, 6 evőkanál kristálycukor, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citromhéj, 4 tojássárgája, 1/2 csomag sütőpor, 4-5 evőkanál finomliszt, 4-5 evőkanál rétesliszt, étolaj a sütéshez.

A túrót a cukorral, a vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal és a tojássárgákkal jól összekeverjük, majd beleszórjuk a fél csomag sütőport és fele-fele arányban a rétes- és finomlisztet, amennyit a tészta felvesz. Jól gyúrható tésztát kell kapnunk, ami nem ragad a kezünkhöz. Legalább egy órát állni hagyjuk, majd lisztes kézzel kis pogácsákat formázunk belőle és olajban aranybarnára sütjük. Cukros tejföllel vagy lekvárral tálaljuk.

újabb keresztszemes

Végre elkezdtem azt a keresztszemes képet hímezni, amihez már az első belelkesedésemkor bevásároltam a fonalakat. Ez nagyobb lesz, mint a horgászó kisfiú, de ugyanabból a könyvből van a minta. Egy kislány és egy kisfiú van rajta (mint ahogy nekem is) és két piros lufi. Pár napja kezdtem, de nincs túl sok időm rá az egyebek mellett, úgyhogy most itt tartok.

tiramisu - tojás nélkül

Bevallom, hogy a kórházas "kalandunk" óta igyekszem kerülni a nyers tojást tartalmazó ételeket a gyerekek miatt, nehogy legközelebb szalmonella miatt kelljen mennünk. Úgyhogy nagyon megörültem, amikor megtaláltam "Az olasz konyha alapjai" c. könyvemben ennek a tiramisunak a receptjét, ami nem csak ebben különbözik a korábbi receptemtől és ami szerintem a citromlé és citromhéj miatt sokkal finomabb is.

Hozzávalók (6-8 főnek):
4 dl erős kávé, 1 nagy citrom, 500 g marcarpone, 1 dl tej, 80 g cukor, 2 csomag vaníliás cukor, 150-200 g babapiskóta, 2 ek. grappa (én maradtam a rumnál), 1 tk. kakaópor, 1 csipet fahéj.

1. Először megfőzzük a kávét, és hagyjuk kihűlni.
2. Forró víz alatt jól megmossuk a citromot, megtöröljük, és vékonyan lereszeljük a héját. Kifacsarjuk az egyik felét. Egy tálba kanalazzuk a mascarponét, hozzáadjuk a tejet, a vaníliás cukrot és a cukrot. Az egészet jól összekeverjük a kézi robotgép habverőjével, amíg a krém szép sima és kenhető lesz. Belekeverjük a citromhéjat és 1 ek. citromlevet.
3. Keresünk egy kisebb, szögletes tortaformát, ami legalább 5 cm magas. A forma aljára egy réteg babapiskótát teszünk. Összekeverjük a kávét a grappával, és egy keveset a piskótára locsolunk. Legjobb, ha kanállal csináljuk, hogy a piskóták egyenletesen legyenek átitatva.
4. Ha a piskóták jó kávébarnák lettek, rájuk kenjük a krém egyharmadát. Ezt befedjük babapiskótával, majd ezeket is meglocsoljuk. Erre is krém jön, majd újra piskóták, locsolás és megint krém.
5. Végül a kakaóport összekeverjük a fahéjjal, és egy kis szűrővel a tiramisu tetejére szitáljuk. Ezután legalább 8 óráig a hűtőszekrényben kell állnia, és a babapiskótának jól át kell itatódnia, mielőtt felfaljuk.

mustáros karaj

Az egyik kedvenc ételem, amit szívesen készítek vendégeknek is, mivel jó előre el lehet lehet készíteni, csak az utolsó kb. 10 perces sütést kell közvetlenül tálalás előttre hagyni, és emellett nagyon finom is.

Hozzávalók:

1 kg-os karaj egyben, fokhagyma, Piros Arany, 2 ek. mustár, 2 dkg vaj vagy margarin, 1 csokor petrezselyemzöld.

Kicsontozunk egy kb. 1 kg-os karajt és besózva 2 ek. olajon fehéredésig jól átsütjük a külsejét. Mellédobunk egy gerecd fokhagymát, megkenjük Piros Arany krémmel (én nem szoktam róla sajnálni) és kevés vízzel, fedő alatt puhára pároljuk.

Ezután a húst felszeleteljük, a szeletek egyik oldalát megkenjük 2 ek. mustár, 2 dkg vaj vagy margarin, egy gerezd tört fokhagyma, egy csokor összevagdalt petrezselyemzöld és egy ek. Piros Arany keverékével és a megkent felükkel felfelé, tűzálló tálra fektetjük. Aláöntünk a húsléből és forró sütőben még 10 percig sütjük (összemelegítjük).

ricinusolajat a hajra!

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem tavasszal rengeteg hajam kihullik, így ilyenkor - bár máskor is használom időnként - elkezdem rendszeresen ricinusolajjal kezelni. Ezt a "csodaszert" fillérekért lehet kapni a gyógyszertárakban, és nagyon jó hatással van a hajra: dúsítja, gyorsabban nő tőle és a hajvégeket is ápolja. Többféle módon lehet használni. Van, aki simán felkeni a hajára, bár így egy kicsit "ragadós" és nehéz vele dolgozni. Ezért fel szokták kicsit melegíteni úgy, hogy a felhasználandó mennyiséget kiszedik egy kis tálba, vagy pohárba és azt meleg vízbe állítják. Még könnyebb vele bánni, ha összekeverjük egy kis olívaolajjal, ami szintén jó a hajra és ezt melegítjük meg. Nem kell nagyon, csak hogy kicsit folyékonyabb legyen az olaj. Én ez utóbbi szerint szoktam használni, és csak a hajtöveimbe (pontosabban a fejbőrömbe) és a hajvégeimbe masszírozom be. Ezután körbe tekerem egy kis folpackkal, majd törölközővel. Még hatékonyabb, ha a törölköző előtt kicsit felmelegítjük a hajunkat hajszárítóval és aztán csavarjuk gyorsan körbe. Ezután legalább egy óra hosszáig fent kell hagyni az olajat a hajunkon, de ez lehet több is, sőt akár egész éjszakára is maradhat. Kimosni egy kicsit nehéz, valószínűleg többszöri samponozást igényel utána a hajunk, de megéri a vesződséget, mert csodákat tesz a hajunkkal. Nekem már most rengeteg babahajam nőtt, pedig kb. 4 hete használom rendszeresen, hetente egyszer.

És ha már vettünk ricinusolajat, használhatjuk azt a szemöldökünk és a szempillánk növesztésére is, de csak óvatosan, mert szembe kerülve csíp. Csak két kicsit beolajozott ujjunkat húzzuk végig óvatosan a pilláinkon és innen inkább 1/2-1 óra múlva mossuk le, ne aludjunk így.

kókuszos-mazsolás fonott kalács

Nekem megsült a húsvéti kalácsom, sőt már fel is vágtuk és meg is kóstoltuk a gyerekekkel uzsonnára. Isteni lett! És így néz ki:

Hozzávalók:

500 g búzakenyérliszt (BL80), 100 ml joghurt, 100 ml tej, 100 g cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 tojás, 70 g olvasztott vaj, 1 csapott teáskanál só, 1 csomag szárított élesztő, 1 késhegynyi aszkorbinsav, 50 g kókuszreszelék, 50 g mazsola.

Elkészítés:

1. A kenyérsütőgépbe rakjuk a tejet, a joghurtot, a cukrot, a vaníliás cukrot, a kissé felvert tojásokat, valamint az élesztőt. Aztán a lisztet, az aszkorbinsavat, a kókuszreszeléket és a sót. Elindítjuk a dagasztást és mikor kissé összeállt a tészta, akkor adjuk hozzá lassan az olvasztott vajat.

2. Kb. 20 percig dagasztjuk a tésztát, majd 20 percig a gépben kelesztjük, és az előzőleg (vízbe, vagy rummal ízesített vízbe) beáztatott  mazsola hozzáadásával  ismét 20 percig dagasztjuk. 

3. Ezután kivesszük a tésztát a kenyérsütőből és két részre osztjuk úgy, hogy az egyik valamivel nagyobb legyen a másiknál. A nagyobbik darabot három részre osztjuk és kilisztezett deszkán hosszú rudakra sodorjuk a kezünkkel, majd hármas fonással összefonjuk, és a végeit kicsit alá hajtva a belisztezett tepsinkbe tesszük. Ha ez kész, a közepén kicsit le- és szétnyomjuk egy kis vályút kialakítva.

4. A kisebb tésztát is három részre osztjuk, befonjuk és a végeit aláhajtva szépen a vályúba helyezzük.

5. Egy tojást (vagy csak tojássárgáját) kicsit felverünk és bekenjük a kalácsunk tetejét. Ekkor így néz ki kb.

6. Ezután kb. 1 órahosszáig meleg helyen, a tetejét letakarva kelesztjük. A kelesztés második felében közben előmelegítjük a sütőt, és egy kis edényben vizet is helyezünk az aljába. Az enyém a kelesztés alatt ennyit nőtt:

7. Sütés előtt még egyszer bekenjük a tetejét a tojással és 50-60 perc alatt szép pirosra sütjük (én légkeveréses sütéssel először 180, majd 160 fokon sütöttem), majd rácson hagyjuk kihűlni.

tojásfestés

Ma ovi után megfőztük a kislányommal a kis japántyúk tojásokat, kevertünk ki többféle színű tojásfestéket és beszíneztük őket. Azért kezdtük el ilyen hamar, hogy még legyen idő feldíszíteni őket, bár így is jól mutatnak - vagyis mutatnának, ha nem lennének itt-ott foltosak, illetve ha ki lennének már fényesítve.

A tervemben valami ilyesmi díszítés szerepel, bár - mivel elutazunk holnap - nem biztos, hogy elkészülünk vele:

könyvkötés házilag II.

Tegnap sikerült befejeznem az első könyvem kötését. A nagy munkában sajnos nem dokumentáltam az egyes fázisokat fényképpel, úgyhogy csak a kész könyvről tudok képeket feltenni. Az egyes lépések viszont még dióhéjban a következők voltak. A varrás befejezése után a szalagokat levágtam úgy, hogy kb. csak egy cm-re lógjanak ki, majd hozzá ragasztottam őket az első és az utolsó laphoz, és lesúlyozva hagytam száradni. Ezután két deszka közé összeszorítva bekentem végig a gerincet ragasztóval, ismételt száradás után pedig egy kis vékony anyaggal (ráragasztva azt is) befedtem a gerincet úgy, hogy az rálógjon az első és utolsó lapra is, takarva a szalagot. Amikor ez is megvolt, a szalagból ragasztottam a gerinc felső és alsó szélére keresztben egy darabot (ez látszik, amikor felülről, vagy alulról benézünk a kész könyv gerince alá). A száradások közben kiszabtam vastag kartonból a két fedlapot (fél cm-rel magasabbra és ugyanolyan szélességűre, mint az összefűzött könyv) és a borító gerincét (szintén fél cm-rel magasabbra és a gerincnek megfelelő szélességűre), és kis darab ragasztós papírral rögzítettem őket egymáshoz úgy, hogy a gerinc mindkét fedlaptól fél cm távolságra legyen. Ezután ezt (ráragasztva azt) beborítottam a kicsit nagyobbra vágott anyaggal, behajtogatva a borító belsejére a kilógó széleket. Végül a borító belsejére elől is és hátul is ráragasztottam (takarva a behajtott anyagot) a könyv első és utolsó lapját, majd becsuktam a könyvet és egy éjszakára jól lesúlyoztam. Íme a kész mű:

Sajnos tegnap éjfélkor nem látszódott, hogy nagyon ráfért volna az anyagra egy vasalás, meg azt gondoltam, hogy a ragasztótól majd szépen kisimul az anyag, és sajnos a ragasztó erre a fázisra nem volt túl alkalmas, mert átütött az anyagon (ami még nem is gond), és száradás után is látszódik a folt. De ezekkel majd még próbálok valamit kezdeni. Legközelebb pedig vagy másik fajta ragasztóval próbálkozom, vagy nem anyaggal, hanem csomagolópapírral vonom be a kartont. De ahhoz képest, hogy először csináltam ilyet, én elégedett vagyok az eredménnyel. Már el is kezdtem olvasni!

könyvkötés házilag I.

Valamelyik nap véletlenül rábukkantam az Interneten arra a lehetőségre, hogy házilag is lehet könyvet kötni. Korábban valahogy csak az volt bennem, hogy a saját "írásainkat" csak spiráloztatni lehet, vagy ilyen csúnya A4-es formátumban speciális géppel, átlátszó előlappal összeragasztatni és hát az a fajta könyvkötés, amit a diplomamunkánkon végeznek a könyvkötők. Ez most új távlatokat nyitott. A kislányomnak ugyanis elég rendszeresen vezetett naplót írtam (a kisfiamnál szintén, csak már nem akkora lelkesedéssel) Wordben, képekkel illusztrálva és sokat gondolkodtam rajta, hogy ki kellene nyomtatni, mielőtt elszáll az egész, de abban sem bíztam, hogy sima lapokra nyomtatva szépen megőrizhető nagy koráig. Az előbbi megoldásokra gondoltam, de azok meg nem igazán tetszettek. Ez a házi könyvkötés viszont nagyon lázba hozott és még rengeteget olvastam utána az interneten talált leírásokban, blogokban, letölthető magyar és angol nyelvű könyvekben és egyre jobban tetszik a dolog. Persze ezzel a technikával üres lapokkal is készíthető könyv receptfüzetnek vagy naplónak és így ajándéknak is jó ötlet, de mondjuk a kedvenc családi receptek is könyvbe köthetők.

Én már a napló könyvbe kötésének neki is kezdtem. Ehhez - persze állítva a betűméreten - Wordben kinyomtattam a naplót úgy, hogy egy oldalon két oldal legyen (mert A5-ös méretű könyv lesz belőle) és 4 lapból álló (16 oldalas) füzeteket kapjak - ügyelve persze, hogy összehajtogatás után az oldalak sorban legyenek.

Összehajtogattam és megfelelően összeállítottam a füzeteket, majd sorrendbe tettem őket, aztán pedig két lap (nálam pontosabban vágódeszka) közé szorítottam őket, hogy préselődjenek.

Ezután az első és az utolsó oldal széléhez vékony csíkban hozzáragasztottam egy-egy valamivel vastagabb, szintén félbe hajtott, mintás lapot fedőlapnak.

 
És ma jutottam odáig, hogy el tudtam kezdeni összevarrni a füzeteket, amihez készítettem egy sablont, ami alapján egyenként egy tűvel kilyukasztgattam a füzeteket, majd én három szalaghoz (hagyományosan zsinórhoz vagy vászoncsíkhoz szokták) - és persze egymáshoz - varrtam őket. Most kb. a felénél tartok a varrásnak.

(A szalag azért lett zöld, mert csak ilyen volt, és egyébként zöld mintás anyag lesz a borító is, és ez a szalag fog látszódni a könyv alsó és felső részén a gerincbe bekukkantva.)