Ma a kislányom is hazajöhetett a kórházból a férjemmel, de még nem nagyon volt hajlandó enni semmit. A kórházban azt mondták, hogy bármit ehet, amit csak kíván, akármilyen finomságot is, így megkérdeztem tőle, hogy mit főzzek, vagy süssek neki, mire hazajön.
Nem túl meglepő módon, ő tündér tortákat rendelt, amit természetesen el is készítettem neki, (leírása a receptek között), közben pedig nagy erőkkel takarítottam, fertőtlenítettem a lakást és a kórházból hazahozott cuccokat, a betegség előtt összefogdosott, összenyalt játékaikat, mostam, ágyakat húztam át és persze próbáltam minél több evéssel, ivással erőt varázsolni a kisfiamba is. Ez a nap még nem az én fáradalmaim kipihenéséről szólt, azt leszámítva, hogy éjszaka már ágyban aludtam. (Majdnem el is sírtam magam, amikor megláttam az ágyunkat.)
Délután voltunk kint a két kis legyengült gyerekkel a kertben is, hogy mozogjanak egy kicsit az ágyhoz kötve töltött napok után és hogy kis erőre kapjanak a szép napsütésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése